2011. február 26., szombat

Egy rövid szerelmi történet a vonaton

A férfi és a nő még sosem találkoztak, de mindkettőnek van házastársa otthon.
Véletlenségből egy hálófülkébe tették őket a Transcontinental vonaton.

A kezdetben kicsit szégyellték, hogy egy fülkében kell aludniuk.
De mivel mindketten nagyon fáradtak voltak, nagyon hamar elaludtak.

A férfi a felső, a nő meg az alsó ágyon.

Éjjel 1 körül a férfi finoman szólongatva felébresztette a nőt a kérdéssel:
"Hölgyem, sajnos zavarnom kell. Tudna rajtam segíteni, mivel nagyon fázom. Fel tudná adni nekem a szekrényből a másik takarót? Tényleg borzasztóan fázom!"
"Nekem jobb gondolatom van" mondta a nő - "csak ma éjszakára - úgy látszatból - tegyünk úgy, mintha házastársak lennénk."
"Hooó!...................... Ez nagyszerű" - válaszolta a férfi.

"Jó"- mondta a nő - "Akkor, hagyj aludni és mássz le magad azért a kibaszott takaróért..."


2011. február 22., kedd

A pillangó meséje



Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig; ahogy küzdött azért, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül.

Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, hogy a pillangó mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes.

A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott. De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak.

A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek.

Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni.

Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett, hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak. Ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.

Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben. Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni „repülni”.

Kértem Erőt… és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem Bölcsességet… és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket. Kértem Jómódot… és kaptam agyat és izmot, hogy gondolkozzam és dolgozzak.

Kértem Bátorságot… és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat. Kértem Szerelmet… és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek.

Kértem Jóindulatot… és kaptam lehetőségeket. Semmit nem kaptam meg, amit akartam… De mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket.
Elküldöm ezt az üzenetet szeretteimnek, barátaimnak, ismerőseimnek, mert engem érdekel életük, és törődöm Velük!
Szeretetteljes öleléssel!

*****

2011. február 20., vasárnap

Pincér viccek

A pincér odamegy a vendéghez:
- Ennél az asztalnál, mikor megrendelték az ételt, egy öregember ült egy kisfiúval. Nem tudja hova lettek?
- Az öregember meghalt, a kisfiú meg én vagyok...

*

- Ej, hát milyen pincér maga? - bosszankodik a vendéglős - Már megint eltört egy pezsgőspoharat. Remélem ez volt az utolsó!
- Nem, főnök, még van belőle három.

*

- Mondja, pincér, mit keres az asztal alatt? - kérdi fizetés után a vendég az étteremben.
- Nézem, hogy nem pottyant-e oda a borravaló.

*

Leül a vendég az asztalhoz. Odamegy a pincér és azt mondja:
- Elnézést uram, de ez az asztal foglalt!
- Akkor vigye el és hozzon egy másikat! - válaszol nyugodtan a vendég.

*

Az étteremben három vendég teát rendel. Az egyik a pincér után kiált:
- Az én teámat feltétlenül tiszta pohárban hozza!
Visszajön a pincér a teákkal:
- Melyikük kérte tiszta pohárban?

*

Az étteremben a pincértanuló egy egész malacsültet szolgál fel a vendégnek. A főpincér figyeli, és nincs vele megelégedve:
- Legközelebb, ha ilyen ételt tálal, legyen szíves a fülébe egy kis petrezselymet tenni, a szájába pedig citromkarikát. A farkára külön kössön egy arany szalagot. Megértette?
- Hogyne, uram! De nem leszek úgy röhejes?

*

Zajos, másokat megbotránkoztatóan viselkedő társaság szórakozik egy étteremben. Egyszer csak egyikük odakiált a pincérnek:
- Hé, pincér, hol van itt a klotyó?
- Menjen csak előre, aztán forduljon jobbra, ott talál egy ajtót, arra ki van írva, hogy "urak. De ne törődjön vele, lépjen csak be nyugodtan.

*

Sevillában a bikaviadalok idején a nagyon drága Torero nevű vendéglőben esténként felszolgálják a legyőzött bikák heréjét, petrezselyemmel, kakukkfűvel ízesítve. Gazdag amerikai turista bemegy az étterembe, és herét rendel. A főpincér hozza ezüsttálban, leveszi a fedőt és megmutatja a vendégnek. Két kis diónagyságú gömb van benne.
- Mi ez? - kérdezi a meghökkent turista.
- Sajnos uram, ma a bika győzött.

*

A pincér kiviszi a megrendelt sört. A vendég ránéz a korsóra, túl soknak találja a habot és megszólal:
- Főúr kérem, én nem borotválkozni, hanem inni akarok!

*

Kis étterem, pincér hozza ki a rendelt levest, de a vendég rákiált:
- Hé, nem veszi észre, hogy belelóg az ujja a levesbe???
- Tudja reumás az ujjam, és a doktor azt tanácsolta, tartsam melegen...
- Ha-ha-ha, nagyon jó.. akkor inkább miért nem a seggébe dugja??
- Hááát..eddig ott volt , de a levest is ki kell hozni valahogy!

*
- Kérem, ebben a tyúkhúslevesben nincs hús!
- Na és! A halászlében sincs halász!

*

A fiatalember imponálni akar a választottjának, ezért egy divatos olasz étterembe viszi vacsorázni. Miután megisznak egy palack bort, a fiú az étlap után nyúl.
- Kérünk két ,,Giuseppe Spomdalucci"-t; - mondja a pincérnek.
- Sajnálom uram, de az a tulajdonos! - feleli a pincér.

*

Az étteremben lepottyan az asztalról a vendég kanala. A pincér odaugrik, és a zsebéből elővéve átnyújt egy kanalat. A vendég csodálkozik:
- Mondja, maguk mindig ilyen figyelmesek?
- Igen, uram. Nemrég felvettünk egy statisztikust, aki kiszámította, hogy időnk 14%-át arra fordítjuk, hogy kicseréljük a leesett dolgokat. Ezért mindenki a zsebében hordja a tartalékot.
- Ez kiváló. És mondja, miért lóg egy madzad a sliccénél?
- Tudja, a statisztikusunk kitalálta, hogy amikor elmegyünk WC-re, ne kelljen kézzel hozzáérnünk a műszerünkhöz, mert akkor utána kezet kell mosni, ami idő- és vízveszteség. Így csak ezt a madzagot megrántjuk és mindjárt kint van minden.
- És mondja, hogyan teszi vissza?
- Hát mit gondol, miért van nálunk a kanál ???

*****

2011. február 1., kedd

Amikor csak magunkra gondolunk...

Istennel beszélget egy ember:

Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti két ajtóhoz.

Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen.

A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez.
Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző
szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett
folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!


Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak 'képesség' kérdése.
megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön.

Felmérés szerint az emberek 93%-a nem küldi tovább ezt a levelet. Csak 7 %, az, aki
úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is. Én megtettem... -ha elfogadod!
Áldott, szép életet